Az elhagyásban nem az a legrosszabb,
hogy hiányzik aki elhagyott,
hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ,
hogy minden, amit látunk vagy csinálunk őrá emlékeztet,
hanem az a gondolat,
hogy kitettük a lelkünket csak azért,
hogy a szeretett lány/fiú ránk stemplizze:
ELUTASÍTVA!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
